- Üldöznek minket, Johnny. - mondta Wakuto, az óriási bőrfotelben szinte elveszett - Vagyis elsősorban Wynne-t, de ő sem tudja, kik azok.
Az irodában csak egy asztali írólámpa világított, meg egy zöld fényű falilámpa. A levegőben keveredett a kinti buli alkoholos cigiszaga a szantálos füstölőével, ami a falilámpa alatt levő alacsony szekrénykén égett.
- Hát ez nekem ez így elég kusza. Jobb lenne ha lehiggadnátok, és azt mondanátok el, amit tudtok. - mondta Johnny.
Wynne elmondta mi történt vele, azóta hogy elmenekült a kastélytól, teljesen a Wacky Gekkóba érkezésükig.
- Most szopattok. - mosolyodott el Johnny - Persze, értem én a viccet. Gerard ötlete volt, mi?
- Ez kurvára senkinek nem az ötlete - kelt ki magából Wynne - És nem ismerek semmiféle Gerardot. Wakuto, mondd el neki, hogy ez nem kamu!
- Tényleg nem az. Azért jöttünk, hogy a segítségedet kérjük, Johnny. Ha nem hiszel nekünk, gyere és nézd meg a lakásomat, azok a szemetek biztosan feltörték a zárat.
- Jó, jó. Nyugi. Szóval az van, hogy néhányfickó, aki feketenindzsának képzeli magát, megölt néhány embert, és ezt Wynne látta, és ezért őt is ki akarják nyírni. Te meg csak úgy belekeveredtél.
- Pontosan.
- Nem tudhattam, hogy megtalálnak nála! - védekezett Wynne - Nem akartam belekeverni. Senkit nem akarok belekeverni. Sőt, én sem szeretek belekeverve lenni.
- És a rendőrségnek szóltatok már?
- Persze, de mielőtt megérkeztek volna, megjelent egy fekete ruhás.
Kopogtak az ajtón, hívhatjuk dörömbölésnek is (gyakorlatilag minden ajtó idelenn vastag fémből van). Tá-ti-ti-ti-tá-tá. Biztos valami kód, gondolta Wynne. Johnny felállt, elhúzta a kis fémablakot és kikukucskált, aztán kinyitotta az ajtót, és bejött rajta egy fekete bőrű fickó, nagy adag basszushulám kíséretében. Mikor becsukták az ajtót, már majdnem csend lett, csak a lüktetés maradt meg.
- Rohadék zsaruk! - mondta a fekete férfi - Mér kell nekik mindig velem szórakozni?
Egy pillanatig megtorpant, ahogy észrevette a fotelben ülő Wakutót és Wynne-t.
- Csá - köszönt oda a japánnak, aztán Johnnyhoz fordult - A másik kicsoda?
- Wakuto egyik haverja. Elég gáz ügy. De előbb mondd el miért ez az ideg?
- Hát, idefelé jövet megállítottak a rendőrök. Azt mondták mindenkit megállítanak, mert gyilkosság történt, és minden gyanús egyént átvizsgálnak. Gyanús egyén. Hát, bekaphatják. - idegesen összefogta a rasztáját - Úgy átvizsgálták akocsit, meg engem is, hogy csoda, hogy a seggembe nem néztek be. Aszonták valaki megölt Mullaghcleevaunnál több embert hidegvérrel, és a gyilkos fegyver valami pengeszerűség lehet, de mindenképpen nagyon éles fém. Nálam ilyesmi nem volt, de mondjuk annyi eszem nekem is lenne, hogy legalább beledobom a folyóba vagy elásom, vagy ilyesmi. Egy csésze kávét elfogadnék. Vagy tudod mit? Egy bögrével is.
- Szolgáld ki magad - mondta Johnny - Visszatérve a kérdésedre, ő Wynne. És ami a legfurább, hogy a sztori amit a rendőröktől hallottál, igazolni látszik az ő történetét, és ez eléggé nyugtalanító.
Az ajtón ismét dörömbölés hallatszott, ezúttal sürgetőbb, de ugyanaz az ütem, csak gyorsabban. Johnny odasétált, elhúzta az ablakot, és a kinti zajt túlordítani próbáló alacsony vörös gördörhajú srác (név szerint Will) szájáról olvasta le: Itt vannak a zsaruk a ház előtt, razzia lesz!
Kinyotta az ajtót, berántotta Willt, és azt mondta neki:
- Küldjetek mindenkit haza, vége a bulinak. Ha kérdezik, én nem vagyok itt, elmentem, rádbízom, hogy hova - és kitolta az ajtón, majd bezárta, és ráfordította mindhárom zárat.
Wynne és Wakuto egymásra néztek, aztán kérdően Johnnyra.
- Én sem szeretem a rendőröket, nem kell tudniuk, hogy itt vagyunk.
Közben odakinn csend lett, ami a basszust illeti, csak a kifelé igyekvő emberek zsivaja szűrődött át halkan. Aztán már nem hallatszott semmi. Johnny elindult vissza az asztaljához, amikor a fémajtón ismét dörömböltek. Egyet. Aztán még a ti-ti-ti-tá-tát is, nagyon lassan.
Johnny kelletlenül visszafordult, majd kinyitotta a fémablakot. A következő pillanatban csak egy villanás látszott, és Johnny agyveleje, ahogy lassított felvételben hagyja el hátul a koponyáját. Viszlát.
Az irodában csak egy asztali írólámpa világított, meg egy zöld fényű falilámpa. A levegőben keveredett a kinti buli alkoholos cigiszaga a szantálos füstölőével, ami a falilámpa alatt levő alacsony szekrénykén égett.
- Hát ez nekem ez így elég kusza. Jobb lenne ha lehiggadnátok, és azt mondanátok el, amit tudtok. - mondta Johnny.
Wynne elmondta mi történt vele, azóta hogy elmenekült a kastélytól, teljesen a Wacky Gekkóba érkezésükig.
- Most szopattok. - mosolyodott el Johnny - Persze, értem én a viccet. Gerard ötlete volt, mi?
- Ez kurvára senkinek nem az ötlete - kelt ki magából Wynne - És nem ismerek semmiféle Gerardot. Wakuto, mondd el neki, hogy ez nem kamu!
- Tényleg nem az. Azért jöttünk, hogy a segítségedet kérjük, Johnny. Ha nem hiszel nekünk, gyere és nézd meg a lakásomat, azok a szemetek biztosan feltörték a zárat.
- Jó, jó. Nyugi. Szóval az van, hogy néhányfickó, aki feketenindzsának képzeli magát, megölt néhány embert, és ezt Wynne látta, és ezért őt is ki akarják nyírni. Te meg csak úgy belekeveredtél.
- Pontosan.
- Nem tudhattam, hogy megtalálnak nála! - védekezett Wynne - Nem akartam belekeverni. Senkit nem akarok belekeverni. Sőt, én sem szeretek belekeverve lenni.
- És a rendőrségnek szóltatok már?
- Persze, de mielőtt megérkeztek volna, megjelent egy fekete ruhás.
Kopogtak az ajtón, hívhatjuk dörömbölésnek is (gyakorlatilag minden ajtó idelenn vastag fémből van). Tá-ti-ti-ti-tá-tá. Biztos valami kód, gondolta Wynne. Johnny felállt, elhúzta a kis fémablakot és kikukucskált, aztán kinyitotta az ajtót, és bejött rajta egy fekete bőrű fickó, nagy adag basszushulám kíséretében. Mikor becsukták az ajtót, már majdnem csend lett, csak a lüktetés maradt meg.
- Rohadék zsaruk! - mondta a fekete férfi - Mér kell nekik mindig velem szórakozni?
Egy pillanatig megtorpant, ahogy észrevette a fotelben ülő Wakutót és Wynne-t.
- Csá - köszönt oda a japánnak, aztán Johnnyhoz fordult - A másik kicsoda?
- Wakuto egyik haverja. Elég gáz ügy. De előbb mondd el miért ez az ideg?
- Hát, idefelé jövet megállítottak a rendőrök. Azt mondták mindenkit megállítanak, mert gyilkosság történt, és minden gyanús egyént átvizsgálnak. Gyanús egyén. Hát, bekaphatják. - idegesen összefogta a rasztáját - Úgy átvizsgálták akocsit, meg engem is, hogy csoda, hogy a seggembe nem néztek be. Aszonták valaki megölt Mullaghcleevaunnál több embert hidegvérrel, és a gyilkos fegyver valami pengeszerűség lehet, de mindenképpen nagyon éles fém. Nálam ilyesmi nem volt, de mondjuk annyi eszem nekem is lenne, hogy legalább beledobom a folyóba vagy elásom, vagy ilyesmi. Egy csésze kávét elfogadnék. Vagy tudod mit? Egy bögrével is.
- Szolgáld ki magad - mondta Johnny - Visszatérve a kérdésedre, ő Wynne. És ami a legfurább, hogy a sztori amit a rendőröktől hallottál, igazolni látszik az ő történetét, és ez eléggé nyugtalanító.
Az ajtón ismét dörömbölés hallatszott, ezúttal sürgetőbb, de ugyanaz az ütem, csak gyorsabban. Johnny odasétált, elhúzta az ablakot, és a kinti zajt túlordítani próbáló alacsony vörös gördörhajú srác (név szerint Will) szájáról olvasta le: Itt vannak a zsaruk a ház előtt, razzia lesz!
Kinyotta az ajtót, berántotta Willt, és azt mondta neki:
- Küldjetek mindenkit haza, vége a bulinak. Ha kérdezik, én nem vagyok itt, elmentem, rádbízom, hogy hova - és kitolta az ajtón, majd bezárta, és ráfordította mindhárom zárat.
Wynne és Wakuto egymásra néztek, aztán kérdően Johnnyra.
- Én sem szeretem a rendőröket, nem kell tudniuk, hogy itt vagyunk.
Közben odakinn csend lett, ami a basszust illeti, csak a kifelé igyekvő emberek zsivaja szűrődött át halkan. Aztán már nem hallatszott semmi. Johnny elindult vissza az asztaljához, amikor a fémajtón ismét dörömböltek. Egyet. Aztán még a ti-ti-ti-tá-tát is, nagyon lassan.
Johnny kelletlenül visszafordult, majd kinyitotta a fémablakot. A következő pillanatban csak egy villanás látszott, és Johnny agyveleje, ahogy lassított felvételben hagyja el hátul a koponyáját. Viszlát.
