- Álmodom. Ez nem lehet igaz. – Wynne a szemét dörzsölgette hitetlenkedve - Bevertem a fejem, vagy ilyesmi.. Biztos, hogy álmodom!
- Higgyél amit akarsz. Mint mindig. - a Sápadt Ördög megérintette a vízfelületet, aztán belemerítette a kezét a patakba, majd a szájához emelte tenyerét, és ivott egy kortyot - Tudtad, hogy az van, amit hiszel, hogy van?
- Álmodom. Csípj meg, vagy üss meg!
- Dehogy ütlek. Egyébként ez az álom-dolog nem áll távol tőlünk. A kapcsolattartásban. De biztosíthatlak, hogy most nem álmodsz.
- Kapcsolattartás? Az emberekkel?
- Persze. Ráhangolódunk az álmaitok rezgéseire, és tudunk üzenni rajtuk keresztül. Láttatunk dolgokat, vagy szavakat használunk. Ritka kivételektől eltekintve mindenkivel meg tudjuk ezt tenni. Csak nem mindenki emlékszik rá.
- Te tudsz beszélni az emberekhez álmukban? - kérdezte Wynne elképedve.
- Nem csak én. A rajtam kívül létező összes angyal, és még néhányan. És nem csak álmotokban, csak talán ez a legmegfoghatóbb és legérthetőbb.
- Befolyásoljátok az embereket? – Wynne érezte, hogy testében szétárad valami tehetetlen harag - Olyasmit is megtesznek amit egyébként nem tennének?
- Félreértesz. Saját céljaikkal, vágyaikkal kapcsolatban segítünk meglátni a helyes utat, egy jobb vagy hasznosabb megoldást. És néha álmukban beszélünk magunkról. És már számtalanszor figyelmeztettük őket arra, ami készülődik.
- Készülődik?
- Idelenn.
- Mármint te készülsz valamire?
- Úgy látom, még mindig nem fogtad fel. Én nem egyedül vagyok. Csak itt. Fel szoktam jönni ide néha.
- Fel?
- Közelebb lenni a felszínhez, kommunikálni így könnyebb. Főleg, hogy nem zavar senki. Egyedül nyugodtabban lehet koncentrálni.
- Tehát még lejjebb vannak a mások akikről beszélsz?
- Igen, mindenki akit réges-régen ide lezárt a Hatalom, akit rossznak, ellenségnek vélt. Ezen főként azokat értették akik a hatalmuk útjában álltak valamilyen módon. Talán az lesz a legegyszerűbb, ha megmutatom. Gyere!
A Sápadt Ördög felállt, és mintha megnőtt volna Wynne szeme láttára, kiegyenesedve jó két méteresre nyúlt. Világos bőréről a gombák vörös és türkiz fénye verődött vissza. Elindult a barlangjáratban, határozott léptekkel. Wynne csak ekkor látta meg a hátához simuló két hatalmas, erőteljes szárnyat.
- No mi van, nem jössz? – fordult hátra, de addigra már Wynne összeszedte magát, és elindult utána.
- Higgyél amit akarsz. Mint mindig. - a Sápadt Ördög megérintette a vízfelületet, aztán belemerítette a kezét a patakba, majd a szájához emelte tenyerét, és ivott egy kortyot - Tudtad, hogy az van, amit hiszel, hogy van?
- Álmodom. Csípj meg, vagy üss meg!
- Dehogy ütlek. Egyébként ez az álom-dolog nem áll távol tőlünk. A kapcsolattartásban. De biztosíthatlak, hogy most nem álmodsz.
- Kapcsolattartás? Az emberekkel?
- Persze. Ráhangolódunk az álmaitok rezgéseire, és tudunk üzenni rajtuk keresztül. Láttatunk dolgokat, vagy szavakat használunk. Ritka kivételektől eltekintve mindenkivel meg tudjuk ezt tenni. Csak nem mindenki emlékszik rá.
- Te tudsz beszélni az emberekhez álmukban? - kérdezte Wynne elképedve.
- Nem csak én. A rajtam kívül létező összes angyal, és még néhányan. És nem csak álmotokban, csak talán ez a legmegfoghatóbb és legérthetőbb.
- Befolyásoljátok az embereket? – Wynne érezte, hogy testében szétárad valami tehetetlen harag - Olyasmit is megtesznek amit egyébként nem tennének?
- Félreértesz. Saját céljaikkal, vágyaikkal kapcsolatban segítünk meglátni a helyes utat, egy jobb vagy hasznosabb megoldást. És néha álmukban beszélünk magunkról. És már számtalanszor figyelmeztettük őket arra, ami készülődik.
- Készülődik?
- Idelenn.
- Mármint te készülsz valamire?
- Úgy látom, még mindig nem fogtad fel. Én nem egyedül vagyok. Csak itt. Fel szoktam jönni ide néha.
- Fel?
- Közelebb lenni a felszínhez, kommunikálni így könnyebb. Főleg, hogy nem zavar senki. Egyedül nyugodtabban lehet koncentrálni.
- Tehát még lejjebb vannak a mások akikről beszélsz?
- Igen, mindenki akit réges-régen ide lezárt a Hatalom, akit rossznak, ellenségnek vélt. Ezen főként azokat értették akik a hatalmuk útjában álltak valamilyen módon. Talán az lesz a legegyszerűbb, ha megmutatom. Gyere!
A Sápadt Ördög felállt, és mintha megnőtt volna Wynne szeme láttára, kiegyenesedve jó két méteresre nyúlt. Világos bőréről a gombák vörös és türkiz fénye verődött vissza. Elindult a barlangjáratban, határozott léptekkel. Wynne csak ekkor látta meg a hátához simuló két hatalmas, erőteljes szárnyat.
- No mi van, nem jössz? – fordult hátra, de addigra már Wynne összeszedte magát, és elindult utána.
1 megjegyzés:
jelzem van igeny folytatasra
Megjegyzés küldése