Hatodik részlet(a negyedik folytatása)

Wakuto meglátta Wynne arcán a rémületet, ahogy beért a szobába, kezében a gőzölgő kávéval.
- Tűnjünk el! Ezek itt vannak! – mondta Wynne, miközben Wakuto odaért mellé, és látta a közeledő fekete alakot.
- Ki ez? – kérdezte.
- Nincs időnk, minket is ki fognak nyírni. Hol tudunk kijutni a főbejáraton kívül?
- Van egy hátsó ablak, idefenn az emeleten. Onnan. Csak nincs létra.
- Nem érdekel – és már iramodott is hátrafelé. Látva, hogy barátja nem mozdul meg, rákiáltott:
- Igyekezz már!
Wakuto pár másodpercig elmélázott.
- Végülis úgysem tudtam aludni – gondolta, közben felkapta laptopját és hátizsákjába tette – és nem terveztem mára semmit, nem árt egy kis kaland. Mire a hátsó ablakhoz ért, Wynne már odalenn volt. Egy kis kavicsos sikátor, tele kukákkal.
- Ugorj! – sürgette. Közben odalentről az ajtótól motoszkálás hallatszott, Wakuto átvette Wynne félelmét. - Tehát ez az egész tök komoly? - Feltette hátizsákját, és összeszedte bátorságát (azért nem hiába jiu-jitsuzott 4évig), vett egy mély levegőt, és ugrott. Lenn a kavicson megcsúszott picit a lába, de nem volt olyan vészes, mint hitte.
- Gyerünk!- mondta, és futásnak eredt – Tudok egy biztonságos helyet.
A sikátor 30 méter hosszú lehetett, és egy kis utcára nyílt. Mikor odaértek a végéhez, Wakuto visszapillantott, és ott látta a saját lakása hátsó ablakában a sötét idegent, amint éppen őt nézi. Gyomra azonnal görcsbe rándult, lába viszont nem állt meg. Vitte, végig a kis utcán, az általa kigondolt búvóhely felé, nyomában Wynnel.

A ’Wacky Gekko’ kicsi klub volt, egy alagsorban. Ha viccesek akarnánk lenni, mondhatnánk: underground szórakozóhely. Egyelőre azonban nem volt túlságosan vicces kedvében Wakuto és Wynne sem. A japán gyakran ütötte el itt idejét (ha volt neki szabad éppen), és nem utolsósorban ismerte a tulajt, Johnny Markert, ismertebb nevén Sunshine Johnny-t. Az ő nagyszüleié volt az egész épület még annakidején, és amint megörökölte, létrehozta ezt a helyet, ahol kedvenc időtöltéseinek élhet, és mások is, sőt, még pénzt is keres vele.
A két menekülő most Johnny irodájában ült. Wynne nem sokat fogott fel abból, hogy hogyan és miért kerültek ide, de bízott barátjában.
- Mi szél hozott ilyen sietősen, W.? – kérdezte Johnny. Köpcös fickó volt, kedves mosollyal és aranyszőke hajjal. - Csak nincs valami baj?