Álmodott. Álmodott? Sűrű erdő, a távolban egy ormon gyönyörű kastély, bár ebben az ítéletidőben nemigen látszott, csak a villámlás fényénél. Egy fa mögötti bokorban bújkált, körülötte mindenfelé a leveleken csattogó hosszú esőcseppek rejtették, de őelőle is az üldözőit. Pár méterre tőle szakadék, az alant futó folyó hosszú munkájának vájata, éles, sötét sziklákkal keretezve. Arcáról becsorgott nyakához a víz, már nemigen volt száraz porcikája.
Aztán a kiáltás: Ott van!
És még egy: Megvan!
A Kapjátok el!-t már nem várta meg. Felpattant, és futásnak eredt az egyetlen lehetséges kiút, a szakadék felé. Egy pillanatig sem torpant meg, elrugaszkodott, háta mögött még hallotta a kiáltásokat.
Aztán megállt az idő.
Érzett mindent. Az arcára csapódó minden egyes esőcseppet, a szél hidegét, a holdfény cseppeken megtörő fényét, az alatta tátongó mélységet, visszatartott lélegzetét. Magában hálát mondott ezekért, és mindenért, amit életében tapasztalhatott.
A gravitáció mindenre hat.
Az időt mintha visszakapcsolták volna, sőt felgyorsítva,a zuhanásból semmit nem fogott fel, olyan sebesen történt. Az egyetlen hatalmas lélegzetvételre emlékezett csak. Aztán a víz maró hidege, és a mindent körülölelő sötétség. Semmi más.
Aztán a kiáltás: Ott van!
És még egy: Megvan!
A Kapjátok el!-t már nem várta meg. Felpattant, és futásnak eredt az egyetlen lehetséges kiút, a szakadék felé. Egy pillanatig sem torpant meg, elrugaszkodott, háta mögött még hallotta a kiáltásokat.
Aztán megállt az idő.
Érzett mindent. Az arcára csapódó minden egyes esőcseppet, a szél hidegét, a holdfény cseppeken megtörő fényét, az alatta tátongó mélységet, visszatartott lélegzetét. Magában hálát mondott ezekért, és mindenért, amit életében tapasztalhatott.
A gravitáció mindenre hat.
Az időt mintha visszakapcsolták volna, sőt felgyorsítva,a zuhanásból semmit nem fogott fel, olyan sebesen történt. Az egyetlen hatalmas lélegzetvételre emlékezett csak. Aztán a víz maró hidege, és a mindent körülölelő sötétség. Semmi más.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése